Simple vásárlói tájékoztató


hirdetés

hirdetés




Emlékeim

itt vagy: Eropolis > Belváros > Blog > insolo

Ha elfelejtetted a jelszavad...
Ha még nem vagy tag...
Írd meg az életed, írd meg a mai napod! Jó volt? Mi volt a jó benne és mi hiányzott? Mi húzott fel a legjobban ma? S minek örültél? Mi volt a legérdekesebb ma Eropolisban? Hát a külvilágban mi történt?

insolo blogja


Emlékeim
Valós élet szülte percek emlékei...
A visszajelzésnek örülök, akár pozitív, akár negatív.  <3 


A szüz lány története - II. rész
#4 2022-07-29 11:00:22
Merre jártál? Kerestelek! - próbáltam előre menekülni, de hangja furcsán kimért volt, ahogy válaszolt:
Á, semmi, csak egy kis csajos dolog, Abigélék szakítottak, és őt próbáltuk páran vigasztalni. 
És te? - kérdezett vissza, látszólag ártatlanul, de még mindig ugyanazzal a furcsa hangsúllyal.
Bent söröztem, meg tán...
Aha, ide érzem az illatát annak a sörnek! - szakított félbe.
Meg táncoltam... - folytattam - Tilos mással táncolnom!? Tudod jól, hogy nem vagyok egy parkett ördöge - fejeztem be a mondatot, hátha sikerül terelnem, de nem, ekkor már, mint egy nyomozó méricskélt.
A nadrágoddal mi történt? - jött a következő fájó kérdés, de ez már szinte számon-kérő hangsúllyal. 
Azt mégse mondhattam, hogy – még ha gyengéden is, de - épp az előbb erőszakoltak meg?! 
Hát, rálöttyent a sör, épp most akartam nadrágot cserélni, oda indultam pont! Ez látszólag kicsit lenyugtatta... 
Nézett rám a nagy barna szemeivel. Lassan törte meg a csendet: Ne csináld ezt velem... Kérlek! - szólalt meg újra, de már enyhébb hangon, s közelebb lépve a vállamra tette a kezét. 
Forgott velem a világ, és leírhatatlanul, rettenetesen szégyelltem magam. Ilyen idióta helyzetbe is csak én kerülhetek.
Mit ne csináljak? - kérdeztem vissza halkan, mire átölelte a nyakam, és közelebb bújva meg akart csókolni, de ahogy közelebb hajolt, megállt a mozdulata. 
Az arca fájdalmasan elkomorult, ahogy felismerte a parfümöt.
Menj, cseréld le a pólódat is... bűzlesz Tőle! - lökött el magától azonnal, s elfutott a szállásunk irányába. 
Egy pillanatra átfutott rajtam, hogy utána kéne menni, de aztán gyorsan meggyőztem magam, hogy talán jobb, ha várok, míg lenyugszik, nem ez volt már az első féltékenységi rohama... 
Visszaültem a kőszegélyre - már nem érdekelt a nadrág. Elgondolkozva, tépelődve gyújtottam rá - volt mit átgondolni...
Odabent még mindig nonstop nyomták a lassúzó számokat, de a párok már lassan szivárogtak kifelé. 
Összebújva, hangos jóéjt-eket kívánva andalogtak a szállásunk épülete felé. Mire az utolsó kisebb csoport is kijött, már a sokadik cigit szívtam el. Kattogott, zörgött odabent az összes fogaskerék... A sör már rég elfogyott, a sok cigitől kiszáradt a szám, inni kéne valamit... 
Visszamentem az ebédlőbe, ahol legnagyobb örömömre, találtam egy frissen felbontott üveg Martinit, talán épp egy pohárnyi, ha hiányozhatott belőle... 
Jó... akkor tegyük fel az "i"-re a pontot! Jól meghúztam, és a hónom alá csapva én is elindultam lefeküdni. 
Még a megérkezésünkkor megbeszéltük, hogy mivel egy férőhellyel kevesebb van, mint ahányan jöttünk, így már akkor felajánlottuk, hogy mi majd alszunk a barátnőmmel az előtérben, hálózsák volt bőven, még örültünk is, hogy nem kell más horkolását hallgatni!
A főépületbe belépve, így már eleve nem is a szobák felé vettem az irányt, hanem a belső, nappali szerű előtérben kerestem, míg szemem hozzá nem szokott a félhomályhoz.
Ott ült az ajtóktól legtávolabbi sarokban összekuporodva egy kiterített hálózsákon. A felhúzott lábain összekulcsolta a kezét, feje a térdén pihent, nem is nézett rám, ahogy beléptem. 
Ne haragudj... - kezdtem bele tanácstalanul, és párat közelebb léptem felé.
Ne gyere ide! - csattant fel azonnal! - Nem érzed, hogy bűzlesz Tőle?!
De legalább hallgass meg! - kérleltem, és tétován közelebb léptem hozzá.
Nem akarlak látni, fogd már fel! Tudod mit? Egyszerűbb, ha én megyek! - mondta váratlanul, és felpattant, szó nélkül felkapta a kis válltáskáját, és megindult a többágyas 6-os szoba felé.
Egyébként meg, - állt meg egy pillanatra a nyitott ajtóban - ne strapáld magad újabb hazugságokkal! Láttalak táncolni!
Azt nem is tagadtam... - motyogtam magam elé, de a választ már csak a hangosan becsapódó ajtó adta.
Hát jó.... így jártam. Menjünk akkor lefeküdni.
Kelletlenül letusoltam, de a vége már kapkodósra sikerült, mert már langyosnak sem volt mondható a maradék víz. Került egy tiszta fürdőgatya meg egy bő póló pizsama helyett, és elterültem a hálózsákon. Rohasztó meleg, fülledt volt levegő. Néztem a plafont, kavarogtak bennem a gondolatok. Hol szégyelltem magam a saját hülyeségem miatt, hol mérges voltam rá, hol magamra, hol hiányozni kezdett...
Aztán néhány hangosabb szófoszlány ütötte meg a fülem a hatos szoba irányából. Az egyik a barátnőm ingerült hangja volt, azt azonnal felismertem, de akár hogy is figyeltem, nem értettem, mit beszélnek. Hosszú percekig tartott, aztán lassan elcsendesedtek. 
Csend vett körül megint...
Ki akartam nyitni a bejárati ajtót, hogy egy kis friss levegő jöjjön be, mikor megakadt a szemem a táskám mellé lerakott üveg Martinin. Hopp, te vagy az én barátom! Gyorsan kitámasztottam az ajtót, és visszalépve a motyómhoz, rámarkoltam az üvegre. Túrtam hozzá még egy doboz cigit a táskámból, és kiültem a bejárai ajtó lépcsőjére. Egy húzás, egy cigi. Még egy bő korty, még egy cigi... 
Ezt túl kell élni valahogy....
Óvatosan, halkan nyílt egy ajtó, majd bezáródott. Tétova, óvatos lépések neszét hallottam odabentről. 
Hol vagy? - kérdezte egy hang alig hallhatóan.
Itt vagyok kint a lépcsőn! Ha engem keresel!? - válaszoltam, de fel sem nézve bámultam tovább a köveket, lélekben már készültem az újabb veszekedésre. 
Nekibátorodva megindult, kijött az ajtó elé, de megállt mögöttem pár méterre. 
Ne haragudj, kérlek... - kezdte, majd elhallgatott - Tényleg nem tudtam, hogy együtt vagytok! - folytatta kis szünet után, alig-alig hallhatóan. - Ne haragudj! – kezdte megint - Azt hittem, csak ugyanolyan barátnőd, mint... - megint elhallgatott. 
...meg egy kicsit be is voltam csiccsentve... - folytatta - Tényleg nagyon sajnálom! Ne haragudj!
Nagyon lassan eszméltem... Ez nem a barátnőm hangja! Ez Ő!
Félig megfordultam, néztem, ahogy áll a félárnyékban. Egy hosszú, végtelenségig elnyúlt póló volt rajta, amit a fel-feltámadó szél időnként meglibegtetett a combján. Szinte megbabonázott a látvány, normál esetben már biztos, hogy nyomultam volna rá ezerrel, de most valahogy nem volt semmi ilyenhez hangulatom.
Fátylat rá... majd megbékél - válaszoltam neki, mintegy lezárva a témát, de ő folytatta: 
Mikor bent elsírta magát, hogy vége köztetek... Elmondtam neki, hogy én másztam rád, nem Te voltál a kezdeményező...
De én is hibáztam! ...és mit mondtál neki!? - jutott el lassan  tudatomig, hogy miről beszél! 
Hát... mindent... Hogy nem a Te hibád volt...
Az fasza - futott át rajtam - na, akkor ebből nem lesz könnyes kibékülés egy darabig!
Hosszú, kínos csend következett.
Kár volt még jobban belekeveredned - törtem meg a csendet.
Kérsz? - nyújtottam felé az üveget.
Nem, köszi, nem vagyok hozzászokva. Elég volt ma már egyszer!
Tényleg sajnálom... Nagyon haragszol? - kérdezte esdeklően pillanatnyi szünet után.
Nem... dehogy. Már úgy is minden mindegy!
Leülhetek ide melléd? - kérdezte, és tétován közelebb lépett.
Persze, bocs... gyere, csüccsenj le... Elfelejtkeztem a jó modorról! Akkor most a változatosság kedvéért én kérek elnézést!
Lehuppant mellém, eligazgatta a pólóját, nézett csendben maga elé...
Igazából újabban szinte minden vitánk veszekedéssé fajul - mondtam neki, talán vigasztalásképp - bár most kivételesen magamnak köszönhettem az egészet.
Hidd el, tényleg nagyon sajnálom, hogy... kezdett bele, de belevágtam a szavába: Ide figyelj! Ha még egyszer azt mondod, hogy nagyon sajnálod, vagy, hogy ne haragudjak, isten bizony elfenekellek!  - kezdtem bele kicsit bosszúsan, de a végére már megenyhültem: Mindketten hülyeséget csináltunk, volt már ilyen máskor is, meg lehet, hogy lesz is, de az élet ilyen! 
Egyszer fent, egyszer lent!
Nekem is volt hasonló - szólalt meg kis idő múlva - épp azért szégyellem magam nagyon. Én akkor nem bocsátottam meg neki, pedig nagyon szerettem!
Akarsz róla beszélni? - kérdeztem.
Rég volt, már nem fáj! - kezdett bele, és elmesélte, hogy hogyan ugrasztotta őket szét az egyik legjobb gyerekkori barátnője. 
Én is elmeséltem az egyik fájó sztorimat, mire megállapítottuk, hogy néha szemét az élet... 
Egyszer fent, egyszer lent...
Nem tudom, hogyan, mikor került közelebb hozzám, de már össze-össze ért a karunk, vállunk. Picit fázósan megborzongott, mire letettem az üveget, és átöleltem a derekát. Semmi hátsó szándék nem motoszkált bennem, csak spontán jött. Hálásan, természetes mozdulatokkal fészkelte magát még közelebb, és kezét karomra tette.
Sztori sztorit követett, de már a vidámabb történetek is sorra kerültek. Először csak kuncogott, majd hangosan fel-fel nevetett - ilyenkor mindig ijedten néztünk az ablakokra, hogy kit ébresztettünk fel a hangoskodásunkkal?! 
Senkit. Már rég aludt mindenki. 
Egyszer csak fázósan megremegett, libabőrös lett a karja. Nem tudom, hány óra lehetett, de kezdett tényleg hűvös lenni... Idd meg ezt a kicsit, s utána menjünk aludni, mindjárt hajnalodik - nyomtam a kezébe az üveget, egy maradék korttyal az alján. Most nem szabadkozott, megitta szó nélkül egy húzásra. A kezemet nyújtva felsegítettem, és mentünk befelé az épületbe.
Te! - állt meg hirtelen előttem visszafordulva, szeme huncutul csillogott, ahogy felnézett rám - mondtam már, hogy ne haragudj?
Nem azt mondtam, hogy többet ezt nem akarom hallani? - mondtam félig nevetve, tettetett bosszúsággal, és elkaptam a derekát, majd magamhoz húzva finoman paskolni kezdtem a fenekét... Felkacagva, csillogó szemekkel fogadta a "fenyítést"... 
Ne, jajj, ne bánts! - kérlelt nevetve. A kezem szapora üteme lelassult, majd három-négy legyintés után megpihent a derekán. Már nem nevetett, csak nézett fel rám nagy ragyogó szemekkel. Pár pillanat telt el így, szótlanul fürkésztem az arcát... Mi járhat vajon a fejében? Akaratlanul is közelebb hajolt hozzám, de még időben észhez tértem, finoman eltoltam magamtól: Ne! - mondtam halkan - Csináltunk már ma elég galibát! 
Észrevettem az arcán átsuhanó csalódottságot. Jó éjt! - mondta, és hozzám hajolva adott egy puszit az arcomra, majd körbenézett, és tétován megindult a 6-os szoba felé.
Néztem, ahogy távolodik, és egy pillanatra megsajnáltam. Ez biztos, hogy jó ötlet? - szóltam utána.
Igen, már ezen gondolkodok én is! - állt meg elbizonytalanodva.
Gyere, van még itt hálózsák bőven, itt nyugodtan elalhatsz mellettem! Már úgy is tök mindegy...
Leterített egy másik hálózsákot mellém, és belekucorodott, de pillanatok alatt rájött, hogy túl meleg van benne, ha össze van húzva a cipzár. Teljesen szétterítette ő is, ahogy az enyém volt, így már összeért a két fekhely. 
Hanyatt feküdtem, kényelmesen kinyújtózva, elterültem a magam térfelén, és hallgattam a halk csacsogását. Már nem emlékszem, miről beszélt, - valószínűleg perceken belül elaludtam.
A barátnőmmel álmodtam... féloldalasan hozzám bújva, fejét a vállgödrömön pihentetve, szerelmesen átkarolt, cirógatott mindenütt, és közben szerelmes szavakkal becézett... Egy kicsit - legalább álmomban - boldog voltam ismét.
A betűző nap fénye, és az álló répám feszítő fájdalma egyszerre ébresztett. Reggel van. Nyikorogva kezdtek forogni a fogaskerekek, a tegnapi nap eseményei filmkockákként villantak be sorban. Kicsit zúgott a fejem - fene essen abba a Martiniba!
Lassan eszméltem. Megmozdítottam a fejem, mire egy hajtincs csiklandozta meg az arcom. Próbáltam megmozdulni, támaszkodva felülni, de a karom elgémberedve, elzsibbadva tiltakozott. A másik kezemmel nagy nehezen sikerült egy kicsit óvatosan feljebb tornáznom magam, hogy világ talán leg-szexibb képe táruljon elém. 
Ő feküdt rajtam, féloldalasan hozzám bújva, fejét a vállgödrömön pihentetve, karja átölelt a mellkasomon. A takaróként magára húzott hálózsák félig lecsúszott, formás combja felhúzva, keresztbetéve a csípőmön, térde épp a reggeli ágaskodó árbócomnak támaszkodott. Kezemmel óvatosan arrébb toltam a combját, férfiasságom végre kényelmesen kinyújtózott a fürdőnadrágban. 
Kezem akaratlanul is a combjára siklott, és elgondolkodva, óvatosan megsimogattam. Szép volt nagyon, és kívánatos, mintha puha, hűvös selyemhez értem volna... Az árbóc önálló életre kelt, és megvonaglott egy pillanatra... 
Mielőtt még teljesen a hatása alá kerültem volna, eszembe villant, hogy nem lenne jó, ha így látnának minket!
Cirógatni kezdtem az arcát, míg mocorogni nem kezdett.
Keljél Nyuszifül... - szaladt ki belőlem véletlenül, - lassan a többiek is mindjárt felébrednek!
Csak még öt percet, légyszi! - motyogta, és fészkelődve még közelebb bújt... 
Szeme már nyitva volt, mikor a keze lassan megmozdult, és megcirógatta a mellkasom. Bronzbarna bőrét néztem, és a karját, ahogy a szőke pihék táncoltak rajta a kicsit szaporábbá vált lélegzetemtől...
Milyen izmos vagy! - mondta halkan. Megfogtam a kezét, és egy puszit nyomtam rá. Keljünk királylány!  - mondtam most már erőteljesebben.
Felcihelődtünk még félig kábán, ő a táskájából kikotort pár ruhadarabot, meg a tisztálkodó szereket, és bezárkózott az egyik zuhanyzóba.
Apránként innen is, onnan is az ébredező társaság hangjai szűrődtek ki, majd megindult a sorba állás a WC-ért, meg a maradék egy zuhanyzóért. 
Nem hiányzott senki társasága, így amíg vártam rá, inkább kiültem a lépcsőre cigizni. Akik már készen voltak, lassan szállingóztak le az ebédlő irányába reggelizni. 
A csajok leplezetlen, gyilkos pillantásokkal küldtek melegebb éghajlatra, de még a közelinek mondható barátnőim is rosszallóan néztek rám, miközben elmentek mellettem. Barátnőm szimplán levegőnek nézett - mondjuk ezen nem is csodálkoztam. 
Szinte már a társaság fele elment, mire nyílt az ajtó, és kilépett rajta. Én is bevonultam, gyorsan összekaptam magam, és mentünk mi is reggelizni.
Leültünk az egyik bejárathoz közeli összetolt asztalhoz: a nagy fehér kancsókban tej, tea, a tálcákon kifli, zsömle, felvágottak, kockasajt... kajáltunk, és közben csendesen beszélgettünk. 
Akik már befejezték az evést, a napi programot egyeztették, ki hova, merre, kivel, hány kocsival... de minket valahogy tüntetőleg kifelejtettek ezekből. 
Elkortyolgattuk a forró kávét, és szedelőzködtünk. Megindult a kijárathoz, én még egy pillanatra lemaradtam tőle, ahogy az asztalunkat, meg a székeket igazgattam, mikor meghallottam pár asztallal távolabbról a barátnőm halk, de jól hallható epés hangját: Ó, a kurvapecér!
Egy pillanatra elborult az agyam! 
Te már csak tudod, hiszen Te is voltál szeretőm, nem? - válaszoltam erőltetett nyugalommal, és otthagytam anélkül, hogy ránéztem volna. 
Ő mindebből már semmit se hallott, mert még előtte kilépett az ebédlőből. 
Lassan, ténferegve bandukolt felfelé. Várj már Nyuszifül, hova rohansz? - szóltam utána, mire megállt. Van egy jó ötletem! Menjünk be a VÁROSBA. Mit szólsz? – kérdeztem, mikor utolértem.
Csak mi ketten? – kérdezte leplezetlen örömmel, de csak egy pillanatra tartott a jó kedve: …és a barátnőd? Vagy lemaradtam valamiről? - kérdezte elkomolyodva.
Igen, lemaradtál az előbb. Ez a kérdés már múlt idő!
Jó, menjünk! - tért vissza a vidámsága egy pillanat alatt. 
Felmentünk, összerámoltuk a hálózsákot, meg nagyjából összepakoltunk. 
Ahogy guggoltam a táskám mellett, véletlenül hátulról nekem jött, meglökött. Elbillentem, ráestem a félbehajtott hálózsákra. Önfeledten felkacagott, ahogy nézte, hogy kiterültem, mint egy gyalogbéka!
Na, Te hamar levettél a lábamról! - mondtam én is nevetve, miközben felülve, félig feltápászkodtam.
Ne haragudj!  - mondta még mindig kuncogva, - ezt nem lehetett kihagyni! - és a kezét nyújtotta, hogy felsegítsen.
Megfogtam a kezét, és már azzal a mozdulattal rántottam is magamhoz. Ő is lehuppant, zuhanó testsúlya lenyomott vissza a hálózsákra. Félig kitekeredve, arccal felém fordulva feküdt rajtam, Arca kipirult, szeme fürkészően nézett rám pár pillanatig. 
Most megint el fogsz fenekelni, mert kimondtam, hogy: "Ne haragudj"? - kérdezte kihívó hangsúllyal, de halkan.
Nem, nem bántalak soha többé, megígérem - mondtam nevetve, és a kezem elindult lassan cirógatva a hátán, a derekán át a popsijához. Néztem az arcát, és nem tudtam betelni vele. Kitáguló pupillái csillogó, fekete gyémánttá változtatták a szemét! A másik kezemmel lassan közelebb húzva átöleltem, és gyengéden megcsókoltam.
Ezt most miért kaptam? - kérdezte suttogva, pedig egyedül voltunk.
Mert már nem haragszom Rád! - súgtam vissza. 
Szóval, mégis haragudtál? - kérdezte, miközben felkönyökölve megcirógatta az arcom.
Válasz helyett újra lassan húzni kezdtem magam felé. Szemét lassan lehunyta, ajkai résnyire nyíltak, ahogy hajolt felém, és minden bűntudattól felszabadulva, forrón, önfeledten, csókolózni kezdtünk...

...folytatás következik... nyugi, már az utolsó rész :-)

6 hozzászólás |

A szüz lány története - I. rész
#3 2022-07-24 20:50:21
Érzelmileg nagyon zűrös időszak volt az akkori életem, még nősként, de már válás előtt, - és persze már új barátnő is akadt, de vele sem volt minden zökkenőmentes, mert azt hitte, csak hitegetem a válással. Szóval, mozgalmas napok voltak, nagy érzelmi hullámvölgyekkel...

Abban az időben még a meeting sima értekezlet volt, a csapatépítő tréninget meg csak egyszerűen brigádbulinak hívtuk. Egy ilyen hétvégi összejövetel alkalmával játszódott ez a történetem. 
Valaki kitalálta, hogy menjünk hosszú hétvégére a céges üdülőbe. Egy órán belül megvolt a létszám, pont ahányan elfértek az üdülőben, cuccoltunk, mentünk. Huszonéves korosztály, mindenki párban, összeszokott, stram kis csapatunk volt. 
Az utolsó pillanatban csatlakozott hozzánk Ő. Nagyon nehéz képletesen leírni... Magas, közepesen hosszú hajú, nagyon szép arcú lány volt, keskeny derék - széles csípővel, hosszú formás combok, kerek popsival - és a mellei! Szóval ahol megjelent, ott a cerka mocorogni kezdett minden férfinál.
Megérkeztünk az üdülőbe, kicuccoltunk a kocsikból, és irány a víz. Estig ment a pancsi, meg a foci, utána a különálló, ebédlőként is funkcionáló épületbe ment mindenki. 
Néhány asztal - székekkel, kicsi szocreál bárpult, a sarokban mini konyha mosogatóval, gáztűzhellyel. Kajáltunk, ökörködtünk, kezdtek szaporodni az üres sörös rekeszek... Majd persze előkerült egy kétkazettás magnó is, meg némi hangosítás. Mire ránk sötétedett, és előkerültek a színes disco égők, már állt a buli rendesen. 
Nem voltam formában. 
Én, aki általában minden hülyeségnek a kitalálója, vagy fő szervezője voltam, csak ültem a terem szélén, egy üveg sörrel a kezemben, és mindenféle gondolatok kavarogtak bennem az exemről. Új párom már ráunt a várakozásra, elment a barátnőivel táncolni, én meg csak néztem őket. 
Ő is ott táncolt. Szép volt, kívánatos, de tényleg nem érdekelt. Összeakadt a tekintetünk, de mintha csak véletlenül néztem volna rá, tovább siklottam rajta, és visszatértem kedvenc zöld üveges sörömhöz. A sokadik kortynál felnézve, megint észrevettem, hogy néz... 
Tényleg nem foglalkoztam vele, fel se merült bennem, a hogy a fő-fő mufti extra-klasszis titkárnője pont velem akarna kavarni... ugyan már! 
Aztán egyszer csak lecsüccsent mellém.
Szia, rég láttalak! Hogy vagy? - kérdezte kicsit a tánctól lihegve - Látom, hogy nem vagy valami jó passzban, na gyere csak táncolni! – mondta nevetve, és meg se várva a válaszom, már rángatott is magával a placcra.
Hát ezt is megértem... Felkértek táncolni! Zavarodottan néztem körül, hol a barátnőm, de valahol a terem másik végéből hallattszott csak a hangja, ahogy kánonba nyomták a Dancing Queen-t. Hát jó... akkor lötyögjünk. 
Közben Ő persze egyfolytában csacsogott. Megerőltettem magam, igyekeztem jópofizni, hangos, önfeledt kacagásokkal reagált egy-egy poénnak szánt mondatomra. 
Közben kazettát cseréltek, és rokizni kezdtünk. Ez - ha valaki esetleg nem ismerné - az a fajta, akkor nagyon kedvelt - tánc volt(?), mikor a partner kezét fogva, egymással szembe táncolnak a párok, közeledve, távolodva, meg-meg pörgetve a partnert. Mint egy diszkósított keringő... Igen, de ez már nem lötyögés, itt már nagyon oda kell figyelni a partnerre, nehogy baleset legyen... 
Akkor persze már nem magammal foglalkoztam, egy jó ideje már csak Őt figyeltem... Nagyon jól táncolt! Ritmusra járt a csípője, mozgott minden porcikája, keze meg-meg szorította a kezem tánc közben. 
Néha, mintha csak véletlen lenne, hozzám ért a szeméremdombja, a melle... A sokadik "véletlennél" odabent lázasan kattogni kezdtek a tekervények, és csilingelni kezdett a kis vészcsengő: Nem szabad! Ebből baj lesz... 
Lett is.
Betettek egy lassú számot... Stevie Wonder... Ahogy az első dallamokat meghallottam, lopva, tanácstalanul néztem szét, barátnőmet kutatva... de a sors másképp akarta. A felcsendülő lassú zenére a környező székekről szinte mindenki táncolni kezdett, s mi pillanatok alatt eltűntünk a lassúzó párok között. 
Szilvuplé madam, szabad egy táncra? - s nyomtam mellé egy franciás pukkedlit. Felkacagott, és hasonló mozdulatokkal kisérve válaszolt: Természetesen, cher monsieur!
Táncolni kezdtünk, egymást átölelve... Karja a vállamon, és egészen közel bújt, fejét a vállam helyett a mellkasomra hajtotta. Az illata teljesen elbűvölt... Valami márkás termék volt, talán Opium? Már nem emlékszem... 
Lassan, nagyon kis lépésekkel táncoltunk, valahogy akaratlanul is a többiektől legtávolabbi, sötétebb sarok felé lépegettünk. Akkorra már teljesen elhalkult a fejemben a vészcsengő. Derekáról lecsúszott a kezem a farzsebére, mire még közelebb bújt. 
Óvatosan, érzéssel, belemarkoltam a kemény, formás fenekébe, mire teljes erőből hozzányomta a csípőjét az ágyékomhoz... 
Ott bizony már ezerrel fújták a riadót, és pillanatok alatt szűk lett a farmerem, nem lehetett nem észrevenni, hogy közénk állt valami... Lassan addig-addig lépegetett, míg az egyik combja teljesen a két combom közé nem került. Az addigra már betonkeményen lüktető farkamhoz nyomta a lábát, miközben a vénuszdombja a másik combomhoz simult... Miközben lassan, masszírozó mozdulatokkal markolásztam a fenekét, le-le nyúltam a combtője irányába, ameddig csak a kezem elért... Ilyenkor picit mindig megremegett, és mintha csak bosszúból csinálná, még erősebben dörgölődött hozzám.
Már az elélvezés környékezett, mire vége lett a zenének... Néztem az arcát, ahogy felnézett rám, kihívóan, csillogó szemekkel... 
Jól táncolsz! - mondta a szemembe nézve cinkos mosollyal, miközben lecsúszott a keze a vállamról a mellkasomra. Megfogtam a kis, finom kezét, és színpadiasan egy puha csókot adtam rá. 
Önnel is egy élmény volt táncolni! - próbáltam volna poénkodni, de a tekintete már a nadrágomon volt...
Úgy látom, másnak is nagyon tetszett! - vigyorgott kendőzetlenül bámulva a sliccem környékét. Vissza akartam vágni valami hasonló élcelődéssel, de már el is indult a következő zene, és az is lassú volt. 
(Pedig nem szerettem Elton Johnt! - Addig!)
Na, táncolunk még? - nézett rám kérdőn, huncutul mosolyogva, de már a vállamon is volt az egyik keze. Nem volt menekülés... Még tán fél perc sem telt el, már fel is vette ugyanazt a pózt, amivel az előbb az őrületbe kergetett... 
Keze már nem a vállamon volt, hanem átölelt, szorosan hozzám bújt. Már szinte nem is lépkedtünk, csak a rezdüléseire figyeltem... Ahogy csak tudtam, kicsit megemeltem a térdem, és ő pici, körkörös mozdulatokkal ringatta a csípőjét a lassú ritmusra a combomon. Egyik kezem visszatért a derekára, és a póló alá nyúlva cirógattam tűzforró bőrét, végig a gerince mentén, le egész a vágatig. 
Meg-meg remegett, forró lehellete még a pólómon keresztül is szinte perzselt. A másik kezem a farzsebébe csusszant, és a mozgásának ritmusát felvéve szorítottam magamhoz. Puncija forrósága még a farmeren keresztül is szinte égette a combom...
Szabad a csók! - kurjantott egy pityókás hang, és lekapcsolta még azt a kevéske maradék világítást is. 
Páran ugyan méltatlankodva elküldték melegebb éghajlatra, de a nagy többség persze örült neki - kellemes, homályos sötétségbe borult minden.
Ahogy lekapcsolták a világítást, szinte abban a pillanatban megindult a csípője. Már nem a zenére mozgott, hanem saját ritmusát követte. 
Hol felgyorsulva, hol kéjesen lassan élvezkedve szorított magához. Picit lejjebb hajoltam, puszilgatni kezdtem az arcát, a nyakát... Megemelte a fejét, felém fordult, egészen közelről éreztem az egyre szaporodó sóhajait.. 
Kevés nő tud jól csókolózni, pedig egyszerű a titok - nem azonnal kell felfalni a másikat... 
Mintegy lassított felvételen, milliméterről milliméterre közelítve ért össze az ajkunk. Forró lehellete az arcomba csapott, ajkai lágy, finom kis szorításokkal kóstolgatták az ajkaim. Nyelve a nyelvemet kereste. Valami likőrtől mézédes volt a nyála... Visszacsókoltam. Nyelveink összeérve kéjes táncot jártak egymáson... 
Keze közben a vállamról a csípőmre vándorolt. Ujjaival V betűt formálva követte végig kidudorodó férfiasságom. Ugyan szánk összetapadt, de erre hangosan felnyögtem. Egyre vadabbul csókolt, miközben puncija nedve már átütött a nadrágján. Kezemmel a póló alá nyúlva kerestem mellét, de a szűk bikini felső miatt nem nagyon tudtam cirógatni, csak rámarkoltam a kőkeményen meredező bimbójára, és úgy csókolóztunk tovább. Kutakodó ujjai helyett már az egész kezével markolászta, simogatta, masszírozta a farkam. 
Csípője egyre vadabb tempóban mozgott, ugyan a szánk még összeért, de a kéjes lihegése miatt már csak kiszáradt ajkunk ért össze hol itt, hol ott. 
Kezével fogást váltott, és célirányos, erős húzogató mozdulatokkal kezdte masszírozni a farkam. Akarom! - súgta alig hallhatóan, de nagy őszintén, akkorra nekem már minden mindegy volt...
Abbahagyta a csípője mozgását, és már csak rám figyelt. Élvezettel, egyre gyorsuló tempóban masszírozott, míg csak görcsösen össze nem rándultam... Egy kicsit lassított, és megállt egy pillanatra, majd teli tenyérrel kezdte dörzsölgetni lassan elernyedő farkam, míg meg nem érezte a nadrágomon átszivárgó forró spermát. Pár pillanatig még az ujjaival cirógatott, majd megnyalta az ujja hegyét... 
Megbabonázva, levegő után kapkodva néztem minden mozdulatát... Egy puha csókot nyomott a számra és újra átöleltük egymást. Csókolózni kezdtünk megint. Csípője lassan megint elkezdte vonagló táncát, de most nem állt meg kéjes, lassított pihenésekre, hanem egyre gyorsuló tempóban dörzsölte punciját a nadrágján keresztül a combomhoz, és megfeszülve ölelt magához. Rövid idő alatt a csúcsra ért, körmei fájdalmasan hasítottak a hátamba. 
Halkan, visszafogottan élvezett, csak megszűnni nem akaró remegése, s fújtató, halk szuszogása jelezte, hogy a csúcsra ért. 
Ott álltunk egymást átölelve, közben mindkét karommal simogattam a hátát, míg le nem nyugodott. Keze lassan lecsúszott a derekamra, s fejét vállamra fektetve, néhány tétova tánclépést tett... Újra megcsókoltam, de ez már nem a hormonok vágyáról szólt... 
Érzelmesen, összebújva, egymást szorosan átölelve lépegettünk lassan a zene ritmusára - de már egy szót sem szólt. 
A lassú szám már a végéhez közeledett, mikor egyszer csak megállt, és felnézett rám. 
Én most megyek... - mondta halkan és elhallgatott rövid időre - Megyek átöltözök... - folytatta alig hallhatóan, miközben lehajtotta a fejét.
Elkísérlek, jó? - kérdeztem, s nyúltam a keze után, de meg se várva, hogy befejezzem, közbevágott: Ne! Egyedül szeretnék lenni egy kicsit! 
Még egy csókot akartam adni neki, de finoman eltolt magától, és sietős léptekkel elviharzott a táncolók között az ajtó felé.
Álltam ott egyedül, mint farok a lagziban, és semmit sem értettem az egészből. Elrontottam valamit? 
Nagy nehezen én is áthámoztam magam a lassúzókon, és megkerestem a söröm, majd az előbbi történéseken elgondolkodva, elindultam kifelé. Ki akartam ülni a bejárató ajtó melletti kőszegélyre, de a szabadba kilépve megcsapott a part felől fújó szél... Nedves hideget éreztem a lábamon és persze a csípőmnél... 
Úristen, a nadrágom! Teljesen kiment a fejemből! 
A sört letéve, sietős léptekkel indultam a másik épület irányába, mikor a hátam mögül megszólalt egy hang.
Hova mész? Itt vagyok! - csilingelt fel a barátnőm hangja! Mint akibe villám csapott, úgy álltam ott, míg a közeli, félhomályba levő padtól ki nem lépett a lámpafényre, és lassan hozzám sétált.
...Folytatása következik!...
Második rész: EROPOLIS:/city/blog/insolo/4 

1 hozzászólás |

A kis fekete könyv
#2 2022-07-09 15:12:10
Ez is egy igen régi történet.
Szürke kis verébként ténfergett a főtéren. Semmilyen-fakó, jellegtelen nadrág, hasonló felső kabátka, hosszú, egyenesre vágott barna haj... - ha agyon ütöttek volna, se tudtam volna megmondani, hogy hány éves. Tétován nézte a házszámokat, utcaneveket, bizony az okos-telefonok és a GPS előtt nem volt nehéz eltévedni! Hozzáléptem, s megkérdeztem, hogy tudok-e valamiben segíteni? Felém fordult, rám nézett azzal a nagy, őzike-barna szemével. 
Ezt meg azt a hivatalt keresem - mondta - mert anyukám dolgait kellene ügyintézni, de egyiket sem találom! Szinte villámcsapásként ért a hangja! Kicsit rekedtes, az átlagostól mélyebb hangja volt, markáns tájszólással...  Csak annyit bírtam elhebegni, itt van pár percre, én is arrafelé megyek, szívesen elkisérem egy darabon! Kezét nyújtva bemutatkozott, én meg zavaromban alig tudtam elmakogni a nevem. Észrevette, hogy zavarba jöttem, picit elmosolyodott. Na... nem is olyan szürke ez a kis veréb... Egész úton kérdezgettem, beszéltettem, nagyon levett a hangja a lábamról. Megérkeztünk, megmutattam neki a másik épületet is, ahova még mennie kell, majd elköszöntem. Kedvesen hálálkodott, s megköszönte a segítségemet, majd hálája jeléül még egy nagy cuppanos puszit is kaptam a képemre. Muszály volt sietnem, így rövidre fogtam az elköszönést, és rohantam tovább a dolgomra, közben persze elmerengtem, hogy milyen kár, hogy többet nem látom...
Órák múlva, már kényelmes tempóban slattyogtam a közeli villamos-megálló felé. A délutáni munka végeztével kis csoportokban beszélgettek a villamosra várók, magam is arrafelé vettem az irányt, mikor újra feltűnt Ő. Egyedül állt a járdasziget végén, tisztes távolságot tartva mindenkitől, valami kis fekete könyvecskét olvasgatva várakozott. Őszinte, boldog vigyor terült el a képemen, s mögé lépve hangosan ráköszöntem: Kiskezitcsókolom! Sikerült mindent elintézni? Egy rövid meglepett arckifejezés után, egy őszinte mosoly volt a válasz: Szia, ...hát te? Puszi-puszi, mintha száz éve ismernénk egymást... Igen, mindent sikerült! -jött a rövid szünet után a válasz. Ahogy közben rám nézett, megint elbűvölt a szemeivel. Végem volt - kell nekem ez a NŐ! Megint beszélgetni kezdtünk, persze ömlött belőlem a hülyeség, Szó szót követett, rábeszéltem egy későbbi vonatra, -de az igazsághoz tartozik, hogy nem nagyon kellett győzködni- s beültünk egy jó meleg étterembe. Itt ért a második kellemes meglepetés. A kisveréb kabát alatt egy buggyos szabású gyolcs ing bukkant fel, amiben két formás cickó hangsúlyozta a népi himzések látványvilágát. Rendeltünk valami édes likőrt, hogy átmelegedjünk, és közben mindenféléről beszélgettünk. Hamar kiderült, hogy már mindketten elváltunk, s ennek apropóján jól kibeszéltük az ex-eket, jókat nevettünk a másik párjára mondott, válogatott átkokra és egyéb zaftos kívánságokra, egymást túl licitálva szórtuk rájuk az igét... s - közben rohant az idő. A nagy gesztikulálás közben egyszer csak hozzáértem a kezéhez - de nem húzta el. Összenéztünk, mindketten önfeledten felnevettünk. Felbátorodva megfogtam a kezét, s kicsit közelebb húztam, közben végig a szemembe nézett. Egy puha kis puszit adtam a szájára - s talán én voltam legjobban meglepődve, hogy nem tiltakozott! 
Nem korai ez még? - kérdezte kicsit félszegen - de úgy maradt, félig hozzám hajolva, mint aki már tudja a választ is. Nem mondtam semmit, csak átöleltem, és nagyon lassan közelebb hajoltam hozzá... Néztem a szemét, ahogy lassan lehunyja, és résnyire nyílik az ajka. A likőrtől édes volt a szája... Hosszan, sokáig csókolóztunk, pici, apró szünetekkel, mikor csak szótlanul néztünk egymás szemébe... Akaratlanul is én szakítottam meg a mámoros perceket egy rossz mozdulattal. Karom cirógatta a hátát, de mikor a másik kezem a combjához ért, pánikszerűen összezáródtak a lábai. 
Menjünk lassan... - mondta - kicsit eltolva magától. Az órájára nézett. A francba! Az utolsó vonat persze már nagyon rég elment... Taxi merre van? - kérdezte, mire gondolkodás nélkül mondtam: Hagyd a fenébe, nálam nyugodtan elalhatsz! Jó, fizessünk, és menjünk! - mondta, bár némi bizonytalanságot véltem felfedezni a hangjában. Gyorsan küldött egy SMS-t az otthoniaknak, hogy ne izguljanak, és elindultunk. Pár percnyi villamosozás után már otthon is voltunk. Gyorsan körbevezettem, viccekkel palástolva a legénylakás rejtelmeit, majd lehuppantunk az egyik kanapéra. Itallal kínáltam, mert feltünően eltűnt az eddigi magabiztossága, de nem fogadta el. 
Köszi, de nem kell! Fáradt vagyok, - mondta -  nekem ilyenkor már nem szabad semmit se inni... 
Nem erölködtem, megkerestem neki a legnagyobb, lepedőnyi puha törölközőt, és egy csókkal útjára bocsátva elvonult a fürdőszoba irányába. Amíg zuhanyzott, gyorsan összerámoltam, és megágyaztam. Hangulatvilágítás, illatgyerya... Mire végeztem, már ott állt nyakig törölközőbe csavarva az ajtóban. Rácsodálkoztam formás lábaira, eddig ez elkerülte a figyelmem. 
Parancsoljon hölgyem! Helyezze magát kényelembe! 
Mire visszaértem a fürdőszobából, már az ágyban feküdt, nyakig felhúzott takaróval. Mellé huppantam, próbáltam közel fészkelni magam hozzá, de mint egy múmia, úgy bebugyolálta magát a takaróval. 
A lámpát nem lehetne lekapcsolni? -kérdezte félszegen. 
Hát ezen ne múljon! Már pattantam is, -hol volt még akkor távkapcsoló- és lekapcsoltam a kis kék lámpafüzért. Visszakucogortam mellé, így már engedte megemelni a takarót. Szemem lassan megszokta a sötétet, a kintről beszűrődő fény épp csak a sziluetteket engedte sejtettni, de ez bőven elég is volt. Karját, vállát puszilgatva haladtam felfelé, mire a nyakához értem, már kezdett oldódni az előbbi görcsössége. Lassan a takaró is lejjebb csúszott, s kezem lassú felfedező útra indult a mellei felé... Hopp egy melltartó! Én voltam a hülye, elfelejtettem neki adni egy pólót, mikor zuhanyozni ment... 
Nem kényelmetlen ez a melltartó? -kérdeztem tőle suttogva- mire felkuncogott. 
Hát nem is tudom... -válaszolta nevetve, de már mozdult is a keze, és lehámozta magáról a feleleges ruhadarabot, majd visszahuppant vízszintesbe. Csókolózni kezdtünk, közben a melleit cirógattam, markolásztam, de valahogy elmaradt a másoknál megszokott reakció... Kibújtam az ölelő karjaiból és lassan csókolgatva megindultam lefelé. Cuppanós, nyelves, cirógatós csókokkal haladtam a nyakán, a vállán keresztül a melle irányába. Szép, kerek, feszes mellei voltak, még fekve is megtartották a domborulatukat - szóval látszott, hogy még nem szűlt. Odalent már megduzzadt, ágaskodó bimbók várták a kényeztetést! Hát nem kellett várniuk egy pillanatot sem... Váltott forró nyelves puszikat kaptak mindketten, majd csak a bal bimbót kényeztettem. A számba véve, óvatosan szívtam, harapdáltam... Őnfeledten puszilgattam, nyalogattam a melle alsó részétől indulva fel a bimbóig... A másik kezem élvezettel masszírozta a nyálamtól már sikamlóssá vált jobb mellét. Alulról megemelve, próbáltam átfogni, összeszorítva masszírozni, s hagyni, hogy lassan kibuggyanjon a szorításból... majd helycserés támadás következett, a bal melle kapta a masszázst, s a jobb mellét csókolgattam... 
Más nőknél ezek már rég szuszogós, kéjes kitöréseket produkáltak volna... Nála alig-alig észrevehető reakciók voltak csak. Apró megrezdülések, pici remegés, halk sóhajok, de szinte még mindig ugyanabban a pozicióban feküdt, ahogy mellébújtam. Nem értettem. Mi a baj? Ekkor már a takaró rég a földön volt, félig ráhajolva a testére, csókolgattam, ahol csak értem. Kezem fel alá járt, hol simogató cirógatásokkal, hol körömheggyel óvatosan karcolva kényeztettem a bőrét. Lassan az ágyékához érkeztem. Miközben a hasát puszilgattam, kezem becsusszant a bugyi alá... Élvezettel túrtam bele a rövid, puha fanszőrébe, majd onnan tovább, a puncija vágatába. Végre valami kis reakciót sikerült kiváltanom, halkan felnyögött, s megremegett... Párszor megismételtem még ezeket, mire megütötte az orrom az ismerős finom punci illat. Átültem a lába végéhez, és elkezdtem lehúzni róla a már amúgy is félig lecsúszott bugyit. Nem tiltakozott, balerinás mozdulattal megemelte a lábait, és repült a bugyi a sarokba. Végigcirógattam a lábait, és a vállamra tettem őket, majd a combja belső oldalát követve furakodtam apró puszikkal az illatok forrása felé. Lassan ellazultak az izmai, és szétnyílt a combja. Kicsit feljebb toltam a lábait, mire teljesen kitárult a vágata. Legszívesebben azonnal a puncijára vetettem volna magam, de azt akartam, hogy élvezkedjen... Ujjaim fel-alá siklottak a combja belső oldalán.. le a popsiig, vissza a nagyajkak mentén kívülről, fel a hasára a szörén keresztül, vissza a combjára... minden kör egyre hevesebb megremegést váltott ki belőle, és ennek én nagyon örültem. Közel hajoltam a puncijához, és a nyelvem hegyével megcsiklandoztam a csiklóját - erre jól hallhatóan felnyögött, és a csípője is megmozdult végre. Nyelvemmel lassan körbe pásztáztam a punciját - kívül a nagyajkakat, a hüvely bejáratát, a csikló alatti részt, mind mind apró nyelves puszikkal kényeztettem, mire végre lassan, de folyamatosan elkezdett ficánkolni. Egyre nagyobb elánnal nyaltam, szoptam a puncit. A két kezemmel combtőnél széthúztam a nagyajkakat, amennyire csak lehetett, s teli szájjal vetettem magam a forró puncira. Kellemes, enyhén citromos volt a nedve, kéjelegve nyaltam ki hüvelyéből minden elérhető cseppet, majd masszivan rátapadtam a kidudorodó csiklójára, és miközben szivtam, szoptam, csókolgattam, egyik mutatóujjammal körözni kezdtem a hüvelye körül. Egyre kisebb köröket rajzoltam a puncijára, s mire az utolsó kis kör is véget ért, már lucskosabb volt, mintha háromszor telespricceltem volna. Az ujjam a feneke vágatába tettem, s lassan, kéjesen haladtam a hüvelye felé a gát vonalán. Odaérve épp csak az első ujjperecem szaladt be, már húztam is ki, vissza a popsija nyílásához, és kezdtem elölről. Ujjamra tapadó nedvétől egyre sikamlósabbá vált az egész alsó része. Csiklója már úgy feszült, hogy szinte szétrobbant a nyelvem kényeztetésétől, hüvelye kitágulva, forrón izzadva várta ujjam apró rezdüléseit... Egyre mélyebbre csúsztattam az ujjam. Feneke, csípője már táncolt a kéjtől... aztán az egy ujjból kettő lett... majd három... a középső ujjam megkereste a G-pontját és onnan kezdve már rángatózva vonaglott az ujjam minden mozdulatára. Felvette kezem ritmusát és a csípője mozgatásával igyekezett minél mélyebbre juttatni az ujjaimat. Közben apránként  a hangja is megjött... apró nyögések, néha halk sikoly, néha eltorzult kéjes sóhaj - mindezt egyre szaporább ritmusban! Combjai már rég bilincsként fonták körbe a nyakam. Szabad kezemmel a melleit cirógattam, masszíroztam, vagy épp csak simogattam, ahol értem...
Aztán ritmust váltott. Combjai remegve feszültek a nyakamra, számat a puncijához préselve, a háta, a dereka, íjként megfeszülve emelkedett el az ágytól, és kezdett egyre vadabbul vonaglani. A ujjaimat, a kezemet már nem tudtam mozgatni, de nem is kellett, mert őrült iramú rángatózásba kezdett... Járt a csípője, egyre hangosabban élvezett... 
Nem bírta sokáig, egyszer csak minden izma megmerevedett, Örjöngő, extázishoz hasonló remegést éreztem az egész testén, dobálta magát, vergődött, artikulálatlan hangon próbált levegőhöz jutni, kezeivel olyan görcsösen szorította a mellén levő karom, hogy már fájt. Igyekeztem tartani vele a ritmust, teli nyelvvel cikáztam fel-alá a punciján, míg lassan engedni nem kezdett a szorítása. Combjai elernyedtek, meg meg remegve lógtak a nyakamba... még néhány lehelet finom nyelvest cuppantottam a csiklójára, miközben lassan kihúztam az ujjaimat, mire újra egy remegés hullám indult el rajta... Óvatosan lefejtettem combját a vállamról és kifáradtan, de boldogan dőltem el mellé, mint egy zsák. Feküdt mellettem hangosan zihálva, levegő után kapkodva, meg meg remegve... Meredten nézte a plafont. Hosszú percek teltek el így, már csendesedett, de még mindig zihált. Mellébújtam, megcirógattam, és meg akartam csókolni, mikor föléhajolva észrevettem, hogy nedvesen csillog a szeme, és kis könnypatak kezd utat keresni az arcán. Pillanatra megijedtem! 
Mi a baj? -kérdeztem halkan- csak nem rosszul csináltam valamit? 
Neeem, dehogy -hüppögte- dehogy te... -nézett rám, és érzelmektől túlfűtve, gyengéden megsimogatta az arcom, majd megint perckre elhallgatott, és nézte tovább meredten a plafont. A szeme sarkából egy-egy legördülő könnycsepp jelezte, hogy valami nagy vihar van odabent... 
Én még soha... - kezdett bele, de eltört a mécses - Én még ilyet soha nem éreztem! Érted!? Soha! -mondta, de az utolsó mondatot már elfúló hangon, zokogva mondta. 
Fényes, csillogó glóriát véltem megjelenni a fejem felett, és a macsóság-kijelzőm is rögtön a csillagos égig szaladt... 
De hát akkor örülj neki, hogy most sikerült! Ezért nem szabad sírni! -suttogtam neki, és megtöröltem az arcát, hátha sikerül megvígasztalnom valahogy, de elfordult a másik oldalra. Mellé feküdtem, hozzásimultam a hátához, átöleltem, cirógattam, de nem reagált semmire. Újabb kínos csend következett, csak a fel-fel törő, halk zokogásait lehetett hallani hosszú-hosszú perceken keresztül.  Lassan, nehezen nyugodott meg. Kezével kereste a kezem, majd mikor megtalálta, ujjainkat összefonva megszorította a kezem. 
Köszönöm! -mondta halkan. Életemnek ez volt a legboldogabb...- kezdte, de megint sírni kezdett. Végképp nem értettem semmit, de most már hagytam, hogy kisírja magát. Aztán lecsendesedett.  Nagyon halkan, fátyolos, elgyötört hangon szólalt meg újra. 
Tudod - kezdte - a volt férjem mellett nagyon sokszor sírtam... Hetente kétszer, háromszor is mellém feküdt, bevágta a meredező farkát, és én mindig csak azért imádkoztam, hogy minél hamarabb vége legyen a kínnak... Hiába mondtam, hogy nagyon fáj, nem érdekelte... 
Nem tudtam megszólalni... Egyáltalán, mit lehet ilyenkor mondani? 
De hát ilyet nem csinál egy szerető férj, de még egy normális férfi sem!? -kérdeztem kicsit kételkedéssel a hangomba. Aztán vontatottan, meg meg állva, de elmesélte az eddig elhallgatott házasságuk történetét. Hol részletekbe menően, hol átugorva lényegtelen dolgokon, de összeállt az egyszerű kép: Huszon-pár évesen már vénlánynak számított a falujukban, és nem volt senki más szóba jöhető partner, hát összekeltek. Szűzen ment férjhez, minden tapasztalat nélkül, még csak nem is csókolózott előtte mással, de ha szóba került a női rokonok előtt a szex, akkor az volt a vélemény, hogy az házastársi kötelessége az asszonynak... de még így is évekig bírta, mire betelt a pohár.
Sokáig beszélgettünk. Nagyon sokáig. Lassan visszatért a jókedve, és önfeledten fedezte fel az újra visszakapott női testét. Mint egy szeretetre éhes kismacska bújt hozzám, és nem tudott betelni a számára új érzésekkel... 
...de bennem még bújkált a kisördög, és az egyik szusszanásnyi időben rákérdeztem: Ha ennyire rossz volt a férjeddel az ágyban, akkor hogy nem féltél feljönni hozzám? Honnan tudtad, hogy megbízhatsz bennem? 
Pillanatra elgondolkodott. 
Úgyse hiszed el... - kezdte, majd kis szünetett tartott, mint aki a szavakat keresi- Mikor megcsókoltál, olyanokat éreztem belül, amit még korábban sohasem... Az a  forróság, ami elöntött... - elhallgatott - Tudtam, és kész! - zárta le a kérdést, és felnevetett. 
Nagyon jó veled! - húzott vissza az ágyba, és ott folytattuk hajnalig, ahol abbahagytuk.
Reggel... -szóval valamikor délelőtt- halk motoszkálásra ébredtem, majd halk beszéd ütötte meg a fülem. Felültem, kerestem a hang forrását... Meglett hamar... Az én kis szürke verebem térdelt a sarokban, előtte a nyitott kis fekete könyv, és összekulcsolt kezekkel imádkozott.

Epilógus
Megtörtént, így esett. Néhány párbeszédet persze módosítottam, rövidítettem, nem szeretném, ha bárki is ráismerne. Természetesen, nem tálcán kínálta magát az ágyba, de nem akartam felelegesen nyújtani a történetet. Kedves, dolgos, tisztaszívű, szeretnivaló lányka volt. Megismerkedésünk után igyekezett bepótolni mindazt, ami addig kimaradt az életéből. Jó tanítvány volt, ha lehet így fogalmazni, bár ennek voltak bosszantó, és vicces fejezetei is! 
Csak remélni tudom, hogy én meg jó tanítója voltam, és sikerült elérnem, hogy a szentek és arkangyalok helyett a hús-vér embereknél keresse a boldogságát. A mi kapcsolatunk hosszú-hosszú hónapokig tartott, és nem bármiféle emberi gyarlóság miatt lett vége, hanem egyszerűen közénk állt... a kis fekete könyv.

3 hozzászólás |

Az első
#1 2022-07-05 16:13:07
Az első.
Ez mindenkinek emlékezetes marad, nálam sem volt másképp. Nagyon szép, szinte baba arcú, csinos, szőke lány volt lánykorában, ragyogó kék szemekkel... Látszott rajta hogy sportolt, mindig csak feszes farmerokban lehetett látni. Már hamarabb is belekerült a látókörömbe, de mivel egy közeli ismerősömmel kavart, nem akartam pofátlan lenni, így csak távolról csodáltam mindig a formás, nem túl nagy melleit, és csinos alakját.
Aztán egyszer csak összefutottunk egy szórakozóhelyen. Ő a barátnőjével borozgatott, csendesen vihorásztak egy-egy pohár boros-kóla felett. Mivel látásból már ismertük egyást, nem lepődtem meg, hogy mikor megláttak, odainvitáltak, és késő éjszakáig beszélgettünk, röhörésztünk mindenről, ami épp eszünke jutott. A leglényegesebb az volt, hogy kiderült, hogy már nem az ismerősömmel kavar, tehát szabad a pálya! Közben a barátnő letaposott, kettesben maradtunk záróráig, és élveztük egymás társaságát. Majd persze hazakisértem, de nem ment fel, hanem leültünk a háztömb mögötti padok közül arra, amelyik legjobban a bokrok takarásában volt... 
...és persze elcsattant az első csók, majd a második, harmadik, sokadik... Nagyon jól csókolt! Oda vissza ment a smaci, közben persze a kezem se pihent, a laza nyári póló alatt lassacskán felderítettem minden feszülő kerekségét. Mire a bimbókhoz értem, már keményen meredezett mindkettő.... A pólón keresztül csókolgattam, óvatosan morzsolgattam a szám között, erre a halk sóhajai egyre inkább apró kéjes nyögésekké változtak... A szük farmer most megbosszulta magát, akárhogy próbálkoztam volna közelebb kerülni a tűzvonalhoz, nem fért be a nagy lapát kezem a kigombolódott farmerébe... Persze az én nadrágom is szűk volt már az első perctől kezdve, de a símogatásai még így is célt értek, remegtem minden mozdulata után... Ez ment hossszú hosszú perceken keresztül, de egykünk se akarta abbahagyni. Talán fél óra volt? Talán több? Nem tudom, megszűnt az idő... Végül Ő volt a kezdeményező. Gyere! -mondta, és a kezemet megfogva behúzott a lépcsőházból nyiló alagsori pincébe, majd visszalépve bezárta belülről az ajtót. Tök sötét lett, semmit sem láttam, csak a zihálása adott némi támpontot.. Nem kellett sokáig keresni... Hátulról magamhoz húztam, és átölelve a fenekéhez nyomtam a csípőm, ahol már úgy feszült minden, hogy szinte fájva lüktetett... Hozzásimultam, miközben egyik kezem a poló alatt a mellét kereste, a másik meg még mindig kicsit félszegen, tétován a hasán pihent, lassan lassan araszolva lefelé... Kicsi, de kökemény bimbójának minden simogatásra heves remegésekkel válaszolt... Lassan féloldalasan hátrafordult,  kereste a szám... újra csókolózni kezdtünk. Kezem lassan, centiről centire csúszott lefelé, kis köröket rajolva az ágyékára. Minden kör egy remegés, minden kör egy halk sóhaj... mire a kis szőrpamacsához értem, már éreztem a kezemen a felcsapó forróságot... Még lejjebb csusszant a kezem, és azonnali halk kéjes sikoj volt a válasz, ahogy hozzáértem a puncijához. Nem, nem kellett keresnia csiklóját... meglett a kis babszem rögtön, de nem nagyon volt időm sokat cirógatni, mert szinte azonnal elkezdett mozogni a csípője. Forró puncinedve szinte égetett, lucskos volt már mindene, a bugyija, a nadrágja, a kezem... A középső ujjam pillanatok alatt becsusszant a szó szoros értelmében lucskos nagyajkak közé, és pár mozdulat alatt kész lett... 
Halkan, visszafogottan élvezett, (pedig mint később kiderült igazi örjöngős típus volt) csak a megállíthatatlan, görcsös remegése jelezte, hogy elélvezett. Bár majd megőrültem az átélt percek miatt, hagytam neki időt, hogy magához térjen. Lassan kibontakozott az ölelő cirogatások közül, megfordult, újra átölelt, és megcsókolt. Most te jössz! - mondta, és már dobta is le magáról a farmert, és az elázott bugyiját... Elém guggolt, és megpróbált kiszabadítani a nadrágból, türelmetlenül húzta, rángatta lefelé, mintha nem is az előbb élvezett volna egy hatalmasat. Együtt jött az alsógyatya is, és mikor előbukkant a farkam, csak annyit kérdezett vigyorogva: Ugye akarod? ...de a választ meg se várva kéjesen végignyalta a farkam, majd a makkot kényeztette érzéki nyelvével. Pár pillanat múlva már a szájában is volt a lüktető farkam... Iszonyatosan, elmondhatatlanul jól esett... Nagyon jól tudott szopni, tanulta, vagy csak érzéke volt hozzá, sose derült ki, de szinte fél percenként meg kellett állni, nehogy elélvezzek azonnal. A nyelve minden érintésére a plafonon voltam. Mikor kiélvezkedte magát a szopással, és már látta, hogy nem nagyon bírok már magammal, megfordult háttal, és lehajolt pucsítva. Gyere! - mondta halkan- gyere tedd bele! Akkora már teljesen kész voltam. Tétova léptekkel léptem egyet, ő pedig hátrált felém... Éreztem, ahogy hozzáér a farkam a forró bőréhez, a fenekéhez, majd a makk beletalál a tűzforró lávába. Elmondhatatlan kéj. Szűk kis puncija körbeölelte farkam, és már tolta is rá magát, de megfogtam a csípőjét, hogy lassítsak rajta. Erre egy kis idő után taktikát váltott, és elkezdte le-fel mozgatnia a punciját. Éreztem, ahogy a makkom a kemény méhszájához ér, és nekifeszül újra és újra és újra... Őrjítő... Hangosan cuppogott a puncija, annyira nedves volt. Nekem szinte nem is kellett mozogni, annyira ficánkolt előttem. A lihegése, az apró kéjes nyögések, az egész egy felfoghatatlan, kavargó, mámoros érzés... Nagyon akartam vigyázni... Bár már szinte az agyamba lüktetett a sok összegyült geci, nem akartam szégyenbe maradni, hogy azonnal elspricelek... de hiába. Ő még akarta a kéjt. Már izomból, erővel fogtam a fenekét, hogy ne ficánkoljon a farkamon, de akkor már késő volt... Elkezdte magát vadul dobálni, járt a feneke, mint akit áramütés ráz, ... és akkor már nekem is végem lett. Megkapaszkodtam a csípőjében, és néhány vad lökés után megadtam magam a sorsomnak, és úgy telespricceltem a világ legforróbb, leglucskosabb punciját, hogy azonnal kibuggyant, és elkezdett folyni a combján lefelé. Ahogy megérezte a belespriccelő forró nedvemet, ő is rángatózva a csúcsra ért, és halkuló, kéjes hangok kiséretében remegett perceken keresztül, tovább nyújtva még mindig lüktető farkam kéjelgését. Lassan felegyenesedett... Először csak a térdére támaszkodva, majd teljesen felállt... Két karjával átölelve hozzámbújt újra... Istennő vagy! -súgtam a fülébe - Nem válaszolt, csak a szája kereste a számat... nem tudtunk egymással betelni... 
...és ez így is maradt hosszú-hosszú éveken át, mert később ő lett a feleségem.

4 hozzászólás |

[1-4]


A blog RSS feedje.


hirdetés
hirdetés
Ajánlott szobák
#bdsm_szoba3340BDSM - extrém szexualitás
Ajánlott szobák
#biszex_szoba114171Biszexuális vagy, be kell lépned!
Ajánlott szobák
#maszti_szoba1520Eropolis hivatalos maszti szobája

#centrum_szoba820Belvárosi szexmentes csevegő

#cuckoldklub510Cuckold Klub.
Ajánlott szobák
#homo_szoba7260Meleg férfiak egymás között

#zso06200wc-d lennék Dunántúli bi/meleg pervi ffiak
Ajánlott szobák
#hetero_szoba3750Heteroszexuális vadászterület, meleg és biszex mentes övezet.

#csoti100Hármasszex..2ff-1nő
Ajánlott szobák
#profi_csajok1120Türelmi zónás csajok várnak

#profi_pasik200Türelmi zónás pasik várnak
Ajánlott szobák
#transz_szoba2821Transzszexuális csevegő





hirdetés



A felhasználói élmény biztosításához Eropolis cookie-kat használ. Tudj meg többet.     Rendben, elfogadom.