hirdetés
Simple vásárlói tájékoztató







Pozitív

itt vagy: Eropolis > Belváros > Blog > pandora > 79

hirdetés

Ha elfelejtetted a jelszavad...
Ha még nem vagy tag...

Írd meg az életed, írd meg a mai napod! Volt ma szex? Jó volt? Mi volt a jó benne és mi hiányzott? Mi húzott fel a legjobban ma? S minek örültél? Mi volt a legérdekesebb ma Eropolisban? Hát a külvilágban mi történt? Inkább a főnököddel vagy inkább a szomszédoddal feküdnél le? Vagy egyikkel sem?
Ha te is szeretnél blogot, örömpolgárnak kell lenned!


pandora blogja


Krampuszok
Még az elején, a kezdeti szárnypróbálkozások alatt itt, egy éjjel privire hívott valaki. Pimasz volt, érdeklődő, kritikus, és lendületes. 12 órán át cseteltünk. Aztán heteken át minden nap... Még nem jött el a találkozás ideje, de a mindennapi hosszú beszélgetésekkel próbált visszatartani másoktól... Egyszer azt mondta:

- Összekoszolnak a krampuszok.

Rég nevettem akkorát! :D Krampusz alatt mindenkit értett, aki nem ő.
Soha még ilyen érdekes embert nem ismertem...hosszú és bonyolult, se-veled-se-nélküled történet lett, utazás egy hullámvasúton. Amióta itt vagyok, párszor megfordult velem a világ. 
Már nincs itt, de visszavonhatatlanul elindított egy úton, ahol megismerkedhetek egy bővebb önmagammal.

Történetek és gondolatok rólam, néha róla, néha a krampuszokról, néha meg bármi másról. ;)
« előző bejegyzés^ összes bejegyzés ^következő bejegyzés »

Pozitív
#79 (2020-06-30 04:19:04)

 !kep:https://banner2.cleanpng.com/20190303/cup/kisspng-thumb-signal-clip-art-smiley-emoji-5c7c357ca80494.7900343815516440286882.jpg 

Megkaptam már sokszor, hogy én mindig csak nyafogok, hőbörgök, kekeckedem, felháborodom, gúnyolódom, csipkelődöm, kritizálok.
És akkor mégis hogy lehet hogy ennyi éve itt vagyok, ugyanazzal a nickkel, rendszeresen befizetett örömpolgársággal? :)

Nem, nem vagyok mazochista, hogy sok rossz ellenére itt kínozzam magam. (Ami azt illeti, ha már DS, akkor inkább a másik oldal, de ez most nem erről szól. :pirul: )
Tettem arra vonatkozóan egy féligmeddig ígéretet, hogy a jóról is írok. Mit kaptam én az itt töltött időkkel, túl a közhelyeken (soooook ééérdekes embert ismerhettem meg...ezt a parádésan semmitmondó közhelyet azért sokaktól olvassuk, de konkrétumok híján ez pont nem mond semmit).

Lássuk hát a konkrétumokat.

Akkor kezdtem el ezen a poszton gondolkodni, mikor a napokban egyszercsak nem folyt a csapból melegvíz. Ilyenkor egy egyedül élő nő ránéz a cirkóra, elkerekedett szemekkel, és arra gondol, ezt a sorscsapást most miért pont én kaptam?! Merthogy legfeljebb szemmel verni tudok egy gázcirkót, de ahhoz nekem helyből pasi kell, hogy ebből melegvíz legyen. Áhhhh...végül aki telefonon segített (és soha nem jöttem volna rá a megoldásra), szóval őt itt ismertem meg. :)

A napokban egy beszélgetés során arról volt szó, hogy ki melyik vizeket bringázta már körbe. Sorra vettem, Balaton megvolt 8 alkalommal is, Fertő-tó kétszer, jé, hát a Velencei-tó is megvolt, egy eropoliszos ismerőssel tekertük körbe. :D Érdekes első találkozás volt...biciklivel leszállni a vonatról, bicajjal várt, és akkor neki a tekerésnek, megállások kilátókban, vagy épp a semmi közepén, de megnéztünk naplementében egy titkos eldugott kis strandot is. ;)

Megismertem az ország naturista strandjait, fürdőit. A napokban végre eljutottam ismét a ráckevei naturista wellnessbe, óriási élmény volt - egy itt megismert ismerőssel. A karanténos-tiltós-bezárkózós időket pedig ki sem bírtam volna anélkül, hogy sorra kapjam a tippeket a titokban nyitvatartó szórakozó-, és vendéglátóhelyekről, magánrendezvényekről, itteni ismerősöktől, barátoktól. :) Akikkel aztán voltam is jópár ilyenen. Nélkülük beleőrültem volna a bezártságba.

Huszonévesen bejártam Európát, de semmit sem láttam belőle, mert mindig munka miatt voltam ott, a párizsi Eiffel tornyot vagy tízszer sikerült messziről látnom kocsiból, de nem jutottam a közelébe.
Hát az elmúlt években ez is változott. Egy itt megismert férfivel szanaszét gyalogoltuk magunkat Párizsban, és persze a tornyot is megmásztuk végre, sétáltunk éjjel a Szajna partján, bejártuk a kikötőket Marseilleben, felültünk a libegőre Grenoble-ban. Körbeutaztuk Franciaországot, amikor a Flixbus promócióban 1 euróért árulta a jegyeket bárhonnan bárhová. Egyszercsak felhívott, van ez a promóció, mi lenne ha elmennénk. Oké. :D Strapás volt, de életreszóló élmény.
Vagy Olaszország, ahol éppen a földrengés előtt megnéztük Firenzét, jártunk a Colosseumban Rómában, egyedül Velencében vettünk ki egy viszonylag drága szállást (ragaszkodtam hozzá hogy bent Velencében akarok éjszakázni, nem a hídon túl), hát az lett belőle, hogy míg én úgy képzeltem, hogy juj de romantikus, és hatalmasat fogunk szexelni, hát ő meg úgy döntött hogy alszik. Próbálkoztam mindennel, horkolás volt a válasz. Erre én dühömben kinyitottam a szúnyoghálót az ajtón, és betódultak a szúnyogok - hát egyikünk sem aludt egy percet sem. :D Egész éjjel veszekedtünk és ajtót csapkodtunk (szerencsére Olaszországban a szeme se rebben senkinek némi temperamentumra, sőt, hátulgombolós napközisek voltunk egy mindennapos igazi olasz drámához képest). Majd lefáradva a vitában, hatalmasat szexeltünk a hajnali napfelkeltében...no mégiscsak Velence, és mégiscsak az lett amit akartam. :D :D

Többször randiztam a Duna partján, különböző kimenetelekkel (szerelem, barátság, mély beszélgetés, csak egy könnyed piknik, vagy épp egy őrületes szex), ezt egy másik posztomban már kifejtettem részletesebben is. Mind fantasztikus volt, a maga módján, és örökké emlékezetes marad.
Életem egyetlen masszázs-élménye is egy itteni ismerőshöz kötődik.

Évek óta járok tollasozni (sajnos mostanában épp hanyagolom, mert iszonyatos munkatempó van), volt időszak amikor hetente többször is. Persze a partnerem hozzá itt ismertem meg. Érdekes sztori volt az is. És az is vele történt, hogy addig-addig szerveztem az augusztus 20.-át, hogy végül semmi program nem lett, és akkor egyszercsak megcsördült a telefon hogy hol vagyok, mondom itthon csücsülök...hát épp tőlem párszáz méterre van (akkor a Feneketlen Tónál laktam éppen), és akkor vettünk az éjjelnappaliban egy-egy dobozos sört, és a Feneketlen Tó partján hallgattuk ahogy fellövik a petárdákat...

Azt hiszik az emberek, a nők bármit megbeszélhetnek a barátnőikkel. Hú de mennyire nem igaz ez "odakinn". A nők a legkritikusabbak egymással, és ítélkezésben sem kell a szomszédba menniük segítségért. 
Az egyetlen nőt, akivel a legfesztelenebbül, tényleg bármit meg tudok beszélni, itt ismertem meg. Amikor találkozunk, mindig olyan érzésem van, mintha örökké ismertem volna. 

Éppen ingatlant keresgélek, és amikor volt egy olyan ami megfelelőnek tűnt, hát ki volt, akit segítségül tudtam hívni a megnézéshez? Egy szintén itt megismert régi ismerős. (A ház nem tetszett neki mert nincs pince, és egy valamirevaló háznak van pincéje is, ahol el lehet helyezni egy ketrecet - hogy mire, azt a fantáziára bízom :) - hát nekem nem pont ez volt a fő szempontom, de pont megadta a lökést a döntéshez, ami egy nem lett. A megérzései mindig jók, bármik is a szempontok. :D Hát pince ketreccel, végülis miért ne?! :D ) Utána egy benzinkúton szereztünk kávét, és a napfényben iszogatva épp arra döbbentünk, hogy már csaknam 7 éve ismerjük egymást, közben mindkettőnk élete jópárat fordult, és olyan jó ezeket elmesélni, tabuk és titkok nélkül, az összes hülyeségünkkel együtt.

Mert hülyeségei mindenkinek vannak. :D Nekem is. A különbség a nagyvilágban és az itt megismert emberek között az, hogy ezekben az ismeretségekben önmagam lehetek, nem kell képmutatni. Egy folyamatosan formálódó önmagam, nem kell megfelelni, nincs tét - és éppen ezért az itteni ismeretségek nagy része örök. Még azok is, amikből nem lett találkozás, vagy megszakadt az ismerkedés, mert akkor és ott nem ugyanazt akartuk egymástól, vagy más élethelyzetben voltunk. Látjuk egymás nickjeit, része maradt az életemnek, én is az övének... Egymás eszébe jutunk, és néha eljátszunk a gondolattal... Velük néha sajnálom hogy nem mentünk tovább, mert rengeteg élmény van a tarsolyban mindig, amit kihagytunk...néha meg azt mondom, az ilyen nickek is kellenek, örök lehetőség ami bármikor változhat. A történetem részei ők is, ahogy a többi. Besorolás nélkül, hogy éppen mi a státuszunk, nem fontos, képlékeny. Hogy mennyi ideig nem találkoztunk, lényegtelen, amikor újra látjuk egymást, újra hallunk egymásról, olyan mintha tegnap találkoztunk volna, és újabb lehetőségek nyílnak szuper holnapokra. 

A történetet szándékosan nem éleztem ki szexre. Természetesen az is volt. Jók-rosszak, a csak megfordult a fejünkben de elhessegettük - be sem teljesült vágytól az egyszeri alkalmon át a több éves kapcsolatig. De akikről az írás szól, ők bőven túlmutatnak puszta szexualitáson. Pont azok lettek a felejthetőek, akik számára egyfunkciós az oldal. Jóval bonyolultabbak vagyunk a szexualitásunknál.
Itt is emberek vannak, mint bárhol. Attól, hogy nem házastársat keresünk, még ugyanúgy egész emberek vagyunk, érzésekkel, egyéniséggel, sorssal. Dobál az élet, tanulunk, változunk, és közben próbálunk élményeket megélni, és önmagunk maradni.
 
Mindig vagyunk egymásnak - és leszünk is. <3 




!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/a91f17420200630041904.jpg

33 hozzászólás |

Hozzászólások

pandora
#33 (2020-07-11 00:31:42) |
#router: 
Látod-látod. Mire az ember végre megtud magáról valamit, már megint nem az van. :D Az élet csupa-csupa meglepetés. ;) :* Ki bírja ezt követni?! :napersze: 

router
#32 (2020-07-10 20:22:13) |
Na, látom, eloszlott a rózsaszín köd... Legnagyobb bánatomra, mert mint megtudtam, az nekem való :D
dunadan
#31 (2020-07-06 18:00:43) |
Nagyon jó freskó, igen pontosan megmutatja, miért érdemes egy nőnek itt lenni ezen az oldalon. A sikerhez persze kellő adag kalandvágy és nyitottság is kell!  ;) 
perke
#30 (2020-07-04 13:02:35) |
#pandora: 
Állok elébe :D 
úgyis jössz egy válaszlevéllel, max elmondod szóban... ;)
Itt is munka van egyfolytában. Csúszik a projekt lassan három hónapja...  eljutunk oda, hogy nem marad hajam :( 
Bízom benne, mostmár tényleg itt a vége :)
pandora
#28 (2020-07-04 12:24:06) |
#perke: 
Éppen mostanában tervezik újra piacra dobni, úgyhogy vigyázz nehogy szavadon fogjalak! :D

https://2230.hu/ismet-kaphato-lesz-a-bambi/

Hónapok óta folyamatosan dolgoztam, ez az első totál szabad hétvégém, jöhetnek az ördögök. ;) :vigyor: :D
perke
#27 (2020-07-04 12:13:45) |
#pandora: 
Itt Pátyon alakulnak. Ha nem figyelek, megáznak a frissen mosott ruháim  :D
Ha tudsz helyet, ahol lehet rendes, csatos bambit venni, vevő vagyok rá. :)
Ez az ördög... ha nézel Magyar Népmeséket, néha jól jön a segítsége. Illetve van olyan mese is, ahol hosszú @ formájúra rajzolták az orrát... 
hogy be csak mindig dolgozz, hanem pihenj is közben, nézd meg az alábbi két mesét:
Itt, amikor segít, majd pórul jár az ördög:

https://youtu.be/Wamrq9f500I

Illetve itt, a @ orral (ez elég vicces szerintem): 
https://youtu.be/5gW9oOlf5E0
pandora
#26 (2020-07-04 12:02:25) |
#perke: 
Oké, beszéljünk a felhőkről... :D
Csatos bambit csak személyesen lehet inni. :( Békülni az ördöggel? Merész vállalkozás. :D :D :D

perke
#25 (2020-07-03 22:33:29) |
#router, #pandora : 
Milyen kis "romantikusan" elcivódtok itt egymással. :) 

Tisztán látszik, ki az, aki sértett a büszkeségében. 
Beszéljünk inkább a felhőkről, ezt pedig meccseljétek le privátban, akár egy pohár csatos bambi mellett, aztán pedig jöhet a békülős gyakorlat... :)

no offense! :)
router
#24 (2020-07-03 21:01:24) |
#pandora: 

Úgy látom, nem én vagyok az, aki képtelen abbahagyni.
(Most a szokásos csúsztatásokat hagyjuk is.)
 :/ 

pandora
#23 (2020-07-03 20:56:58) |
#router: 
Látod, éppen ezek azok, amiket nem értesz. Mentségedre szóljon, sokan nem képesek felfogni. :(

Tudom hogy vicc vót :D de szomorú, gonosz, és igazságtalan vicc. :( 

Kibújt az egó a zsákból. Méghogy nevenincs kategória. Tényleg ezt hitted?! Hát tévedtél. :napersze: 

Ilyen beállítottsággal hogyan képzeled azt a cinkostárs-swinger életmódot, amit - szigorúan elméletben persze - oly gyakran hangoztatsz?! Ott aztán nem is kell odaképzelni semmit, mert látod, ahogy a párod a fellegekben mászkál - valaki mással. Ha nem szereted eléggé, és *nem hiszed el*, hogy szeret eléggé, és nem elég hozzá az önbizalmad, akkor hogyan lépnéd túl azt a zsigeri féltékenységet?! Zöldre festenéd az egész klubot. :napersze: 

A rózsaszín a neked való. ;)

router
#22 (2020-07-03 20:39:45) |
#pandora: 

Sokoldalú alatt azt értettem nyilván, hogy ilyen is, olyan is meg amolyan is. Szexpartner a Dunaparton, szexpartner máshol, barát, szerelem, sporttárs, meg amit írtál, aztán... 
még ott volt a postás, a rendőr, a villanyszerelő, a szomszéd, a gázos és a díjbeszedő :) (Ez viccvót!)

Ja meg én, mint nevenincs kategória. :D :D :D   

Aha értem, mostantól akkor rózsaszínben látlak :P
pandora
#21 (2020-07-03 20:26:40) |
#router: 

Rendben, hagyd abba. Pláne hogy ezúttal igazad sincs. :napersze: 

Ketrec témában.
Amit soha nem fogsz megérteni, hogy akikről írtam, nem "sokoldalú kapcsolatok", hanem *ismerem, kedvelem, szeretem őket*, mind a foltjaim!!! És ha megszeretek még valakit, egyiküket sem fogom attól kitépni a szívemből és kihajítani a kukába! A szeretetem valaki iránt soha nem függ másoktól!
Szerintem meg pont az a szívtelenség, és értelmetlenség. :(

A rózsaszínűsítést nem én csináltam. Talán azért van, mert a blogommal kicsit bele lehet látni, hogy miért, és hogyan érdemes itt lenni, hogy tényleg az ember élvezze azokat a lehetőségeket, amikhez az oldal hozzásegít.

router
#20 (2020-07-03 20:06:58) |
#pandora: 

Na jó, tudod mit? Akkor én hagyom abba, ezen a témán próbáljunk meg nem vitatkozni, én úgyis tudom, amit tudok, a többi meg nem érdekel, itt nyilvánosan meg úgysem fogsz semmit elismerni, ami a nimbuszodat rombolná :D

ON

Szóval, mi a véleményed arról, amit a ketrec témában írtam? Látom rózsaszínű lett a posztod, ezt hogy csináltad különben? :-O
pandora
#19 (2020-07-03 19:55:37) |
#router: 
Aha. Szó sem volt ilyesmiről.
De azért a zsák meg a foltja célzás egyáltalán nem ilyesmire akar kilyukadni... :D :D
 
Életem egyik legnagyobb igazságtalan vádaskodását könyvelhetem el tőled.
A sors fintora, hogy tévedtél, Mr. Mindigigazavan. De ez már történelem.

Kettőnk közül nem én vagyok az, akinek a szíve helyén is egy bazi nagy egó nőtt. :napersze: 
router
#18 (2020-07-03 19:40:34) |
#pandora: 

Ezt a másik pasi dolgot akár ki is verheted a fejedből, *szó sem volt ilyesmiről.*
Azt csak szimplán konstatáltam, hogy nehezen bír szabadulni a zsák a foltjától. De ennyi.
pandora
#17 (2020-07-03 19:38:31) |
#router: 
A macskák csak önzők, de nem gyávák és korlátosak. Így könnyű velük jól bánni.

Az a marha nagy "igazság" egy másik pasi odaképzelése volt, ennyit arról a nagy őszinteségről és a nem birtoklásról ugyebár. Nagy szavak...aztán jön a féltékenység meg a gyávaság, ha már nem elmélet van.
Az a harang általában az egóról kolompol.

Az igazság mindig odaát van. Csak van aki átmegy érte, van aki odaképzeli. :D

router
#16 (2020-07-03 19:20:56) |
#pandora: 

%"Én ennél sokkal többször kételkedem az igazamban".%

Azért találkoztam veled többször is, mert én is kételkedtem az igazamban. A hangos és folyamatos vészcsengő ellenére IS. Ha valaki, akkor én vagyok az, aki túl sokat tépelődik ilyen dolgokon.
De amikor a csengőből harang lett, majd olyan erősen szólt, hogy leszakadt a harangtoronyból, akkor már hittem magamnak. 

Az a baj veled, hogy amit *vetítesz*, az szép és jó és okos, sőt bölcs néha. De az (i)gazság sajnos odaát van. :-( De ezt nagyon sokszor elmondtam már neked régen, a K vs P dolgot is. De azt is tudtam, hogy ez sosem fog megváltozni. Túlságosan rád égett már ez a gúnya.

Aki nem hiszi, járjon utána(d) :)
Te meg %fogyasszad% csak tovább a férjeket, élettársakat, krampuszokat, ahogy írtad is máshol, önkéntelen szóhasználattal.
Csak legalább a macskákkal bánj jól, ha ennyit kérhetek, bár ez valószínűleg megy kérés nélkül is.

Hogy a blogposztodra visszatérjünk, az viszont tényleg tök jó, hogy ez a lila oldal milyen sokoldalú kapcsolatokat építhet.
Ezért nem értem, akik nem olvassák a fórumokat, blogokat, nem írnak oda, egyszerűen nem érdekli őket, pedig 1000x többet meg lehet tudni egy emberről, mint egy reglapról. Az még a statikus virtualitáson belül is statikus információ.
Ez dinamikusabb, ezáltal informatívabb.

Kár, hogy nincs erre igény. Hogy ekkora az igény-telenség.

Vagy lehet, hogy már unja mindenki azt a 6-8-10 embert, aki jelen van itt :D
Minket is biztosan unnak már, a szappanopera 569. részét, lehet, hogy már nem szórakoztató a csipkelődésünk. Lehet, hogy be kéne fejeznünk...csak a már említett versengő szellem, az nem engedi egyikünkben sem, mi? :-P [szarvas kisördög ikon]




pandora
#15 (2020-07-02 20:46:16) |
#router: 
Hát nem tudom, a COVID mennyire lelki alapokon betegít meg valakit...
Egy jó immunrendszer talán nem árt. Ahhoz pedig kell némi genetika (ez nyilván szerencse kérdése és nem érdem), rengeteg testmozgás (részemről a box, bicikli, és tollas bevált), egészséges ételek, rendszeres szauna. ;) És szerencse hogy ne repüljön be az ember száján a baci. :D

Jó neked, hogy belelátsz másokba, hogy mit éreznek vagy gondolnak, helyettük is tudod, jobban mint ők maguk. :D
Lefolytatod a tárgyalást, meghozod az ítéleteket, és hátradőlsz. Irigylésre méltón egyszerű világ.  :napersze: Én ennél sokkal többször kételkedem az igazamban. Néha pedig a másik felet is megkérdezem a dologról. :D

Szerintem a dolgok sosem ilyen egyszerűek. Lelki konfliktusa pedig időnként mindenkinek van. Van aki dédelgeti, van aki túllépi, legyőzi, esetleg tolerálja. Van akinek félig üres a pohár, és van akinek félig tele van. ;) És még az is mikor hogy. Talán ez is számít az egészségben.
De a szauna jobban. :D
router
#14 (2020-07-02 19:30:58) |
#pandora: 

A betegségek kialakulásához lelki konfliktus kell. Akinek ilyen nincs, az persze, hogy nem betegszik meg. És így nem is tanul semmit. Egy gép marad.

 
pandora
#13 (2020-07-02 14:55:33) |
#esther: 
A lehető leghamarabb! <3 
(Amint a főnököm nem rendez BDSM-et ha lelécelek) :D
esther
#12 (2020-07-02 12:31:17) |
Tartalmas összefoglaló. :) Élvezet volt olvasni! ;)   Ez a sok jó élmény, dolog, szitu és emberi kapcsolat mind-mind azért talált meg, mert Te magad vagy  pozitív. :)  Szóval..csakis magadnak köszönheted, hogy ennyi csuda jó dolog történt veled.
Már a legelső adatlapodon azt éreztem rokon lelkek vagyunk, és így is van.  <3  

Eszembe jutott, amikor egy munkát visszamondtam, nagy nagy kéztördelések közepette, szégyenkezve, hogy ezt most inkább nem vállalnám el, mert el kéne mennem nyaralni, meg ide meg oda......azt mondta a munkáltató, miközben rám se nézett: Na, akkor maga menjen haza, és élvezze továbbra is a dolce vitát! :D  Hát így tettem! :vigyor: 

Csak azt mondd már meg, hogy mikor jössz le a Balcsiraaaaaaaaaaaa végreeeeeee??? Hogy süttessük a fenekünket és élvezzük a dolce vitát együtt. :vigyor:
 :*  
pandora
#11 (2020-07-02 03:08:11) |
#router: 
És még 1 kis kiegészítés, egy klassz ráckevei naturista szaunaszeánszos éjszaka után. ;)  :P 

Igazándiból egyáltalán nem értem, mi az ami túl élénk és túl varázsceruza. :o 

Sosem értettem azokat, akik két bites skálán mozognak, ahol csak jók és rosszak vannak.
Nem tudod (legfeljebb halvány részben) hogy hányan bántottak, ártottak, vagy csak vágtak át, szórakoztak, gonoszkodtak, csesztek ki velem, készítettek ki, bosszantottak fel, küldtek padlóra, vagy szimplán nem értettek meg. Hányan? Hát (veled együtt :napersze: ) sokan. Sokszor égettem meg magam a napon. (Fehér bőrűek átka.)

És tudod mit? Egy kis mérgelődés nem számít. :) (Amúgy abból is van a blogomban bőven.) 
Mindig felálltam, kezeltem az égési sebeket, és kimentem újra és újra a napra. Mert a napon jó. :vigyor: Mert nincs olyan gonoszság, önzés, gyávaság, korlátoltság, kisstílűség, ami el tudna tántorítani attól, hogy bízzak az élet szépségében, az érdekes emberekben, nincs az a félelem vagy negatív tapasztalat, amiért elbújnék az árnyékban, hogy ne bízzak benne hogy találkozom azokkal, akik ilyennek fogadnak el, és szeretnek, amilyen vagyok. Akiknek nem szúrja a szemét, ha jól érzem magam, akik nem akarnak lehúzni a fellegekből, levágni a szárnyam, inkább - amíg tudnak - velem repülnek. Akik nem akarják birtokolni és kontrollálni az egészet, de örömmel részei annak.

Mindenkinek vannak szomorú pillanatai.
Ma a szaunaszeánszon a 96-97-98 év slágereiből válogattak, és eszembe jutottak azok az évek. Hogy hányan éltek, akiket szerettem, és akik ma már nincsenek itt, és milyen fantasztikus volt velük az élet, és milyen borzalmasan hiányoznak. Szinte a bőrömön fájt a hiányuk, néha úgy érzem, mindenemet odaadnám ha még egy órát eltölthetnék közöttük. A vidám zene ellenére könnyek folytak a szememből - szerencsére szaunában némi folyadék az arcon nem tűnik fel senkinek. :napersze: 

Rengeteg csapás és sérelem ért már. Ahogy mindenki mást is! De az csak egy része az életnek! Olyan része, amit nem szabad hagyni nagyra nőni. Ez a bejegyzés sem arról szólt. Ez miért baj?
 
Sosem értettem azokat, akik egy apró sérelem-, vagy bánat vesszőből vastagtörzsű fát nevelgetnek, ami aztán egész életükre jó nagy árnyékot vet, ahonnan gyáván pislognak a fény felé és nem tudják azt a fát elengedni. Az árnyékban pedig minden olyan szürke, olyan színtelen, hogy aztán varázsceruzával rajzolt világnak tűnik az, ami pedig bárkinek ott van, bármikor ott van, és bárki számára elérhető - csak ki kell menni a fa alól a napra.

Ha rosszat írok, miért hisztizek, ha jót írok, túl rózsaszín. :D Az én életem ilyen! Erős színekből áll, hangos, és nagy a sodrása - vagy annak élem meg. Ami ugyanaz. Nem értem a folytonos kételyt. 

És vajon melyik rész a varázsceruza? A szúnyogok Velencében? A titkos szórakozóhelyek a járvány alatt? Vagy azok az emberek, akik képesek a másikat olyannak elfogadni, amilyen, és csak ott vannak ahol és amikor kell? Vagy a humor és pozitív életszemlélet, a hit, ami sosem hagy el? :D Ennyi, és ez már varázsceruza?! :D  :napersze: 

Értek itt már meglepetések. Az egyik ilyen volt, amikor néhány levelet váltottam innen valakivel, akiről sokáig azt gondoltam, olyan felületes mint a korcsolya csíkja a jégen, és olyan énközpontú, hogy nem lát túl a saját árnyékán...aztán kiderült hogy egyáltalán nem így van. És írt valamit, amire magam is csak évek alatt jöttem rá.
Egy poliamor nő és egy érzékeny monogám férfi, akik egymás csapdájába estek. 
Szar ügy! :D A legfurább forgatókönyveket az élet írja. :D És valószerűtlen dolgok megtörténnek.

Az élet pedig vicces, még ha néha a humora kissé fanyar is. :D Dehát pont ez benne az érdekes és ellenállhatatlan. 

Tényleg varázsceruza - de egyáltalán nem én rajzolok vele, csak nem futok el előle. ;)

pandora
#10 (2020-07-01 16:34:36) |
#router: 
Jóakaróim legnagyobb megelégedésére kiváló egészségnek örvendek továbbra is, annak ellenére hogy nem tojtam össze magam gallérig a COVID-tól (sem), és párszor keresztülmentem Európán a járvány alatt, illetve a szauna használati gyakoriságot sem csökkentettem heti 1 alá. :D

Áh, az élet ilyen a bátraknak: színes, élénk, és időnként egészen váratlanul édes (soha nem lehet valami túl édes ;) ). ;) :D

Persze, a partvonalról sokminden egészen másképp néz ki. :napersze: 

router
#9 (2020-07-01 16:08:26) |
Én a COVID-ra gondoltam. Hogy hírértékű, hogy az orvosi csoda, a legendásan rendíthetetlen egészségű amazon ketrecharcos immunrendszere mégiscsak megroppant (a korral gyengül ez a dolog, sajnos be kell látni) és pozitív lett a tesztje. :)

Mindenesetre a szépírói díjat megint odaítélhetjük, lehet, hogy vastagon fogott a színes varázsceruza néhol, kicsit túl narancssárga, kicsit túl édes, de a miénk :D
pandora
#8 (2020-07-01 14:36:35) |
#esthajnal44:  <3 
pandora
#7 (2020-07-01 14:29:39) |
#mission-impossible: 
Hogy neked semmi se jó!  :napersze:  :D 

mission-impossible
#6 (2020-07-01 12:21:39) |
#waveox: 
Túl szépeket.
(Már hallom. Neked semmi se jó.)
 :D 
esthajnal44
#5 (2020-07-01 11:08:43) |
 <3 
pandora
#4 (2020-06-30 23:07:00) |
#waveox: 
Oh, tőled ez elég nagy dícséret. ;)  :vigyor: 
waveox
#3 (2020-06-30 19:33:17) |
Szentimentális.
Ez jutott elsőre eszembe.
Még az én kérges lelkemen is lyukat ütött, oly szépeket írtál.
 
pandora
#2 (2020-06-30 16:53:48) |
#csizmaskandur: 
Jujjj ez most gyenge viccre sikeredett. :D :napersze: 
csizmaskandur
#1 (2020-06-30 16:42:04) |
Hív?  :napersze:  :cigi: 












A felhasználói élmény biztosításához Eropolis cookie-kat használ. Tudj meg többet.     Rendben, elfogadom.